A VARJUCKÓ FÁN KLUB LEVELEZÉSEIBŐL

...Egy szép januári reggelen arra ébredtem, hogy a varjuckós sötétítőn át bekandikál a nap. Pedig fekete, sárga szélekkel és csőrikékkel rajta. Szóval átküzdötte magát , hogy felcsiklandozzon engem pihepuha varjuckós paplanom és párnám közül. Álmosan csoszogtam ki a fürdőbe varjuckós plüsspapucsomban és félig behunyt szemmel mostam fogat sárga nyelű, fekete sörtéjű fogkefémmel, rajta a sárga fogkrémmel, amit persze fekete tubusból nyomtam ki. A csigaíz nem a legfinomabb szerintem, de a fogaknak mindenesetre jót tesz. A varjak is így csinálják, márpedig ők sokkal tovább élnek, mint mi. Ha az ember eszik utána varjuckós kenyépirítóból, csőrforma résen kipattanó pirítóst, akkor nem is érződik a lehelletén.

Megittam a teámat varjuckós bögrémből, majd a többi szokásos reggeli tisztálkodás és öltözködés után, amiből nem maradt ki a fekete-sárga sapka és sál sem, a varjuckós hátizsákkal elnidultam világgá. Nemám csak úgy céltalanul, hanem belegyűjteni jó sok szeretetet.

Jártamban-keltemben sokféle emberrel találkoztam. Köztük sok jóval is. A választást végül egy egyenesen felém szárnyaló sugallat könnyítette meg (angyal volt-e, vagy varjú, nem tudom). Megkerestem azt, aki Varjuckót nagyon szereti. A napocska ellenére foga volt a hidegnek, és hiába a varjuckós kesztyű, bizony megfagyott a kezem. Ezért amíg Gombóc Artúr módjára vártam, hogy kijöjjön a munkából, felhörpintettem egy forró csokit. Mindjárt varjuckósnak állt a világ!

Szerencsére nem kellett sokáig fagyoskodnom. Nem tudta, hogy jövök, de nála volt a kincs. Mindig nála van. Jó helyen tartja, valahol az esze és a szíve közt. Már elég nagyra nőtt, nem nagyon fért odabenn. Ezért épp kapóra jöttem.

Vannak ám rossz emberek is, indián-japán nevük Nyom Dahiba. Nem akartuk, hogy ők belerondítsanak, ezért óvatosan és a varjuckós dzseki leple alatt csúsztattuk a hátizsákba. Azt hittem, nehezebb lesz, hisz annyi minden van belerejtve, mégis könnyedén pattantam be vele a Gondviselés által odarendelt varjuckocsiba, és meg se álltam a Plébánia kapujáig. Rögtön ebbe a szobába siettem, hogy még frissen melegiben letegyem elétek a hátizsákot, hogy kedvetekre vegyetek a szeretetből, amit Kitty ebbe a történetbe csomagolt.

Valamit nektek is tennetek kell: minden szeletért adjatok kettőt tovább, mert tudjátok, ez a szeretet-mese olyan, hogy nő, növöget valahol az ész és a szív között és egy idő után nem nagyon fér odabenn!...